Na! Ezen is túl vagyunk. Lement a Dal. Kiválasztottuk ki képviselje hazánkat az Euroviziós fesztiválon. Most vannak akik örülnek, vannak akik fanyalognak. Egy kicsit mindenkinek igaza van, hiszen:

• Jó döntés volt. A közönség mindig jól dönt. Ők nem szakemberek, csak hallgatók.
• Nem volt jó döntés. Kiváló zenészek tömegébe beengedünk egy zeneileg képzetlen, énekesnek nagyon gyenge, öltözködésében röhejes fiatalembert.

Nos akkor most mi is történt? Szerintem ennek a kiválasztó shownak csak egy gyenge pontja volt, a zsűri. Sokan azt hiszik, hogy erre a versenyre a legjobb énekes, legjobb dalát kell kiküldeni. Szerintem ez egy eredendő tévedés. Legjobb dala bárkinek lehet. Ezt a luxust azok a nemzetek engedhetik meg maguknak, akik akkor is kapnak szavazatot, ha a színpadon hazájuk himnuszát elfingják. Egy olyan ország képviselőjének, mint amilyenek mi is vagyunk, nem dalt kell kiváló precizitással előadni, hanem egy produkciót. Ilyen az egész műsorban kettő volt. Az egyik megnyerte a versenyt, a másik Agárdi Szilvia és Pál Dénes produkciója volt. Az ő dalukkal olyan eredményt lehetett volna elérni, amilyet még soha. Bye Alex alakítása szintén alkalmas arra, hogy eredményes legyen. Nem tudom, hogyan döntött volna a közönség, ha a zsűri egy kicsit is átgondolta volna  a feladatát és lehetőséget biztosított volna a duónak. Egy biztos ez az eredmény mellbe vágta őket is. Nem ezt szerették volna. Bye Alex csak véletlenül becsúszott a négy közé, de akkor is legyintettek, mert biztosak voltak Kállai Saundersben vagy Radicsban.

Nézzük a zsűrit.

Rakonczainak fogalma sincsen mi kell a fesztiválon, de legalább kiváló zenei szakember. Sajnos csak a szakmaiságot tolta és nem figyelt a produkcióra.

Walkó hiába volt már kint, egyébként majdhogynem sikertelenül, nem látta kit kell kiküldeni.

Ruzsa imádta a győztest. Talán ő volt a legközelebb az igazsághoz. Talán még emlékezett valamire a saját fellépéséből. Egy teljesen egyszerű, már-már majdnem jelentéktelen dallal, mezítláb, bőrönddel a kezében, egy buszmegállóban énekelt. Nem a dal lett kilencedik, hanem a produkció. Kár, hogy ő sem vette észre azt az óriási lehetőséget, amit a duó kínált.

Rákay kiváló szókincsével, kellemes beszédstílusával, megnyerő modorával bűvölt el minket. Na, CSAK erre én is képes lettem volna.

Csiszár egy olyan ember, akit sem TV, sem rádió közelébe nem engednék. Nem az a probléma, hogy ByeAlex megnyerhet egy ilyen versenyt, képviselheti Magyarországot, hanem az, hogy ilyen jelentéktelen emberek dönthetnek ilyen jelentős kérdésben. Na persze, ha ez egyáltalán jelentős kérdés volt és nem csak cirkusz a népnek.

Már tavaly is a zsűrin bukott el a legjobb PRODUKCIÓ. Egy érdekes, de semmi különös jelentőséggel nem bíró dal leverte a Király testvérek látványos, profi PRODUKCIÓJÁT. Agárdi Szilvia és Pál Dénes olyan PRODUKCIÓT adott elő, ami egész Európa szívét megdobbantotta volna. Bármibe fogadnám, hogy térdelve zokogtak volna az emberek a dal végén, és erre emlékeztek volna a szavazáskor is. Végre olyan országokból is kaphattunk volna pontokat, ahonnan vagy soha, vagy csak Friderika, Ruzsa Magdi és a NOX fellépésekor kaptunk. Na ezt most eljátszottuk. Illetve talán nem. ByeAlex volt aki még eséllyel indul. Bízzunk, hogy a zsűri ellenére is lesz sikerünk.

Azt javaslom, soha többé ne adjanak lehetőséget, hogy zsűri bármiben is dönthessen. Bölcsebb a hallgató.

Néhány évvel ezelőtt a Gyurcsány kormány tálalt ki a tandíj lehetőségével. Akkor Orbán és csapata mindent elkövetett, hogy a diákok minél hangosabbak legyenek, tiltakozzanak, tüntessenek. Mára minden megfordult. Az Orbán kormány vezeti be a tandíjat, és a másik oldal tiltakozik, buzdítja a diákokat. Misem bizonyítja, hogy ebben az egész ügyben a diákok csak egyszerű haszontalan, de akár eredményesen használandó eszközök, ahhoz, hogy eredményesen nekironthassunk a másik oldalnak.

Egyértelmű, hogy záros határidőn belül be kell vezetni a tandíj valamilyen formáját. De dilettáns megélhetési politikusok, képviselők, akik csak a politikai karrierjük miatt aggódnak, sosem fognak használható megoldásokat tenni az asztalra.

Kedves Politikusok!

Mint sok minden más az oktatáspolitika is emberek millióit érinti. Pártállástól függetlenül. Ha csak egy kicsit is szem előtt tartanák a tanulók, hallgatók érdekeit, akkor biztosan megkérdeznék őket is. Ha csak egy kicsit a megoldáson gondolkodnának, és nem pökhendi, magamutogató, hatalmat bármi áron megtartani szándékozó stílusban politizálnának, akkor az elmúlt években régen konszenzusra lehetett volna jutni a kérdés minden szereplőjével. Ha csak egy kicsit hosszabb távra gondolnának, akkor nem akarnának egy hét alatt törvényeket alkotni, vonaton alkotmányt írni.

Kedves felsőfokon tanuló Hallgatók!

Tisztelettel kérem, hogy ne a tagadás legyen az egyetlen jelszavatok, hanem a konstruktivitás. Vigyázni kell a határozott vélemény nyilvánításokkal, mert bármikor igazságtalanná válhat.

Nézzük!

Először is leszögezem: bármilyen megoldás csak akkor megoldás, ha a végén senki nem lesz kirekesztve az egyetemekről, ha senki nem marad le a továbbtanulásról valamilyen megkülönböztetés miatt és senki nem szorul háttérbe csak anyagi okokból. De bizony ez nem csak a felsőoktatás esetében fontos, hanem a szakmai képzés esetén is. Jelenleg a szakmai képzés is vagyonokba kerül. A mesterek komoly összegekért vállalják a fiatalok gyakorlati képzését. Nem a költség a baj, hanem az, hogy ezt csak a szülők pénztárcáját terheli, senki nem ad segítséget hozzá. Mindenki elhiheti, hogy ez semmivel nem kisebb teher, mint a diploma. Az esetek nagy részében szakmunkás tanulónak azok mennek, akiknek még tankönyvre sincs pénzük, nemhogy tandíjra. Ha már a diákok az oktatásért tüntetnek, tegyék ezt "szektor semlegesen" Azt meg kell értenie mindenkinek, hogy nem teljesen igazságos az, ha a bármilyen okból "csak" szakmunkás bizonyítványt szerzett, 18 éves korától adót fizető fiatalok finanszírozzák azoknak az oktatását, akik utána sokszoros jövedelemért fognak dolgozni. Ne gerjesszünk további ellenérzéseket r társadalomban. Ne a felsőfokú tanulókat támogassuk, hanem a TANULÓKAT. Az értéket nem a diplomások teremtik, hanem azok, akik bármilyen iskolai végzettséggel a tarisznyájukban, dolgoznak. A diploma, vagy a szakmunkás bizonyítvány egyenértékű vagy akár "egyen értéktelen". Csak az ember az érték. Az az ember, aki a társadalmi igazságosság oldalán áll, aki elfogadja a helyét és megtesz mindent ami tőle telik. Egy ház építéséhez, rengeteg ember kell. Földmérők, mérnökök, kőművesek, vízszerelők, villanyszerelők, festők, asztalosok, nem utolsó sorban segédmunkások. Ha bármelyik hiányzik nem épül fel a ház. Ezért van nagyon nagy szükség a hatékony oktatásra.

Kérek minden felelős és nem felelős, de felelősen gondolkodó hallgatót és oktatót, hogy egyformán álljanak ki minden iskolai forma, oktatási szint fejlesztése, elérhetősége érdekében. Óriási lemaradásban vagyunk a szakképzésben is. Amennyiben így haladunk rövid időn belül, hiába lesznek kiváló mérnökeink, nem lesznek olyan szakemberek, akik bármit meg is valósítanak. Maradnak a külföldről "importált" szakemberek, véglegesen kiszorítva a magyar dolgozót a piacról. Ez csak a nagyon gazdag országoknak fért bele évtizedekkel ezelőtt. Ma már ők sem tehetik meg. 

A mai gazdasági helyzetben az állam egyedül nem képes megbirkózni az oktatás gazdasági problémájával. Se alsó, sem közép, sem felsőfokon. Alsó fokon fenntartjuk a teljes ingyenességet, cserébe romlik a minőség. Középfokon már vegyes a helyzet. A gimnáziumi oktatás ingyenes, cserébe romlik a minőség. A szakképzés esetében az állam elméletet ingyenesen oktat rendkívül rossz minőségben, gyakorlati oktatás költségeit pedig áthárítja. Ezzel kirekeszt tömegeket minden tudásból. A felsőfokot politikai eszköznek használva, mindig az aktuális célnak megfelelően alakítja. Ezzel a valós szükségletektől teljesen eltéríti az oktatás portfólióját, továbbá társadalmi ellentéteket tart fenn.

Véleményem szerint el kell érni, hogy minden szinten legyen meg az oktatás értéke. Ezt a folyamatot erősíthetné a pedagógusi életpálya. De csak akkor, ha nem politikai célt szolgál. Fel kell építeni egy egymásra támaszkodó többszintes oktatási rendszert. Minden szinten hozzá kell járulni minden szereplőnek a költségekhez, lehetőségeihez mérten. Ebbe nem fér bele az egyenlősdi. Az a politikai gondolkodás, ami az egykulcsos szja-t üzemelteti, teljesen alkalmatlan erre.

Nos mivel a címben már jeleztem, hogy nem értek hozzá, a problémát nem tudom megoldani. De arra jó vagyok, hogy talán elgondolkodnak nálam sokkal okosabbak is a véleményemen.

Soha életemben egy tiszta hang nem hagyta el a torkomat, ezért nincs jogom bírálni egy olyan énekest, aki nálam százszor, ezerszer jobban ért az énekléshez. Soha életemben nem szereztem zenét, nem produkáltam egyedi ritmusokat, dallamokat, ezért nincs jogom bírálni azokat az embereket, akik nálam százszor, ezerszer jobban értenek a zenéhez. Ezzel együtt a hallásom viszonylag elfogadható, tehát, ha nem is vagyok vájt fülű, de a hangzatosan hamis hangokat észre veszem. Ezért én nem szoktam haragudni, hiszen ettől még élvezhető az előadás.

Hetek óta izgulunk szombatonként az X Faktor döntőit (elődöntőit, selejtezőit?). Amióta elindult műsorfolyam többek hangulatát borzolja Zámbó Krisztián.

Kár!

Zámbó Krisztián olyan helyzetben van, amit csak az ért meg, aki szintén benne van. Volt egy zseniális énekes édesapja, aki túl a tudásán, többször deklaráltan rendkívül magasra tette a mércét mindenkivel szemben. Ezt Krisztián is tudja. Már ez magában gigantikus teher. Krisztián azzal is tisztában van, hogy soha nem lesz akkora énekes, mint Jimmy. De sajnos azt is tapasztalja, hogy valahol mindenki elvárja tőle ezt, és ha nem sikerül vad bírálat veszi körül. Nem tudom milyen ember Krisztián, nem ismerem. Abból amit láttam pozitív érzéseim voltak. Tele érzésekkel, érzékeny, bizonyítani akaró fiatal pasi. Szerintem nagyon jó hangja van, jól mutat a színpadon, jól mozog. Nem olyan mint az apja! Bocsáss meg nekem Krisztián, de sokkal jobban nézel ki mint fater. 

Hetek óta megállás nélkül szapulják az újságírók, a posztolók, a blogolók, a kommentelők, az utca embere, mindenki. Drága istenem , ha mindenki ilyen színvonalon végezné a munkáját mint ő nem lenne gond a GDP. Teljesen egyet értettem azzal, hogy a múlt adásban kiejtették. Nincs ezzel semmi baj. Nem ő a legjobb. És akkor mi van? Én a szakmám egyik legjobbja vagyok. De az is lehet, hogy csak én tartom annak magamat. De, hogy nem végzem rosszul a munkámat az biztos. Borzasztó ez a mindent elsöprő, bármit beáldozó, beteges győzni akarás.

Nem elég, ha enni kapok, de én kapjam a legtöbbet!

Nem elég, ha én kapom a legtöbbet, de kapjam legelőször!

Nem elég, hogy én kapom legelőször, de én is ehessem meg legelőször!

Nem elég ha én ehetek leghamarabb, de én is állhassak fel az asztaltól leghamarabb!

Nálunk csak az aranyérem elfogadható, mi csak győzelemben tudunk gondolkodni.

Kedves Krisztián!

Kedveltem amit csináltál a TV műsorban. Nem kell szégyenkezned amiatt, hogy már most kiestél. Akkor sem dőlt volna össze a világ, ha eggyel hamarább történik ez. Én azt gondolom, hogy amennyire feszültél és amennyire már-már depresszióba hajló hangulatban talált minden szombat este, lehet, hogy Neked a legjobb, hogy vége a versenynek. Ne hagyd abba az éneklést! Találd meg a saját stílusodnak megfelelő zenét és érj el sikereket!

Ne hallgass az irigy és rosszindulatú kritikára! Ez mindig volt és lesz is. Kis hazánkban meg különösen sportot űzünk mások pocskondiázásából. Így csinálunk évszázadok óta.